március 26, 2013 by irsajani
Vidulásképpen!
Bruci bá zaklatós kalandjai I-II.rész.
Nem túl rég történt…
Már majdnem végeztünk a melóval, az utcán az egyik utolsó teendőmet végeztem, amikor is feltűnt egy 10-15 méterre, terepszínű kabátkában topogó emberke. Feltűnő volt, egy olyan világban, ahol mindenki áthalad. Ott toporog, bénázik, valamit akar. Na, de engem, mit érdekel, hisz húzunk haza. Tőlem napestig toporoghat ott, míg el nem fárad. Végzem a dolgom, közben az ember átjön a másik oldalamra, tőlem kb. 3-4 méterre, megáll terepszínű kabátkájában a sarki lépcsőn és ott topog, nekem háttal. Kezében valami járóbot volt. Feltűnik, hogy az előbb még nem volt nála. Ott topog a lépcsőn. Olyan, mintha rokkant lenne, és nem tudna lelépni a lépcsőn. Ekkor azt gondoltam, odamegyek és segítek lelépni neki. Persze közben végzem a dolgom. Aztán az ember beáll háttal nekem, ott topog a lépcsőn és elkezdi mutogatni, rázni a járóbotot. Na, ekkor már leesett, hogy ez a „szerencsételn gügye”, Brucis bá a maga sunnyogó háttal állásával, terepszínű kabátkában álcázva a nyílt sarkon. Először arra gondoltam, hogy azért hozta magával azt a botot, ha löknék rajta egyet és pofával belevágódik a betonba, akkor haza tudjon majd tántorogni. Persze aztán az is beugrott, hogy ép a zaklatás bűncselekményéhez kapcsolódó egészséget, testi épséget és életet veszélyeztető fenyegetését tolja, a szokásos sunnyogó álcázás közben.
Előtted a kép?
Előtted a kép?