Mindig ez van!

május 17, 2012 Szerző: irsajani

Kiabálta át Tomi, amikor a túloldalon ép a harmadik bazi nagy halat akasztottam a Ds fly-os módszeremmel, bothosszra és vagy 30-40 métert lehúzott a hal, karikába a legyező bot és csattanva szakadt el a damil.


 Mindig ez van!
Történetünk ott kezdődött, ahol másoknak véget szokott érni a horgásznapjuk. Kb. 11-re értünk a vízhez. Orkánerejű szél, horgász kettő ha akadt, azok is fenekeztek békéshalra 100 méterrel arrébb, lejjebb. Hamar kitermelem a két tartásba beállt 1-1db balint. Nem voltak túl nagyok, igazából garda volt a célhal, de nyoma nem volt adott napon. Viszont a gardára fejlesztett merülős csalimról megtudtuk, hogy a balin is szereti. A balin pálya is olyan volt, hogy aki arra készült, annak volt maximum fél óra pecája. A két tartásban lefogta, ami be volt állva oda és lehetett hazamenni. A további peca értelmetlen volt adott halfajra. Az időjárás már pár napja lehűlőben volt, a víz teljesen zavaros és még az orkán erejű szél is. Persze mi azonnal pecázni kezdtünk…

Miután kiderült, hogy a balinra is értelmetlen erőlködni tovább, felkötöttem a 12-es méretű Ds fly-os legyem 2 gr-os ólommal és meglógattam a limány belső szélét, bothosszra. Párat tudtam pöcögtetni a botnyélen, hogy a csali kis területen, aktívan mozogjon. Az érzékeny műlegyező bot visszarúgott kettőt amint egy kicsit emelni próbáltam rajta. Bevágás, lomha rúgás néha a mélyből. Próbálnám felhúzni, de nem lehet. Megakadt elsőre a nagy süllő. Bot karika, a damil csak 16-os, hisz sügérre készültem, a horog is így csak 12-es. Pár perc fárasztás következik, vagy 5-6 métert sétálok vele, felhúzni nem lehet. Aztán kiakad belőle a kis horog.
A bot megkönnyebbül, a horgász magabiztosan nyugtázza: Lacinak igaza volt! Amikor is mondta, hogy nagyobb horgokra kössem ezeket a legyeket. Bár eddig sügérre horgásztam velük, most beigazolódott, hogy süllőre is jó lesz vertikálisan mozgatva, akár.
Igazából az első hal elvesztése nem csökkentette a lelkesedésemet, sőt!
Aztán persze mind fejlesztő örömmel is töltött el a dolog, hogy jól szuperál az elképzelés. Igazából ezt a részt műléggyel még soha nem tudtam meghorgászni a nagy sodrás, a nagy vízmélység és a magas part miatt. Most ez amolyan első ilyen próbahorgászat volt, amikor is az első csalimozgatásnál eltrafálta a jó hal.
Lelkesen folytattam az ilyen jellegű mártogatós, tapogatós fenék közeli műlegyes horgászatot. A kezdő vízmélység olyan 4 méter volt. A gyenge spiccű műlegyező bot igen jó volt a csali aktív mozgatására és végül azt gondolom, hogy a fárasztásoknál is elég lett volna, ha…
Hamarosan ismét kapásom lett. Odavágott valami a csalinak, a bot spiccén nagy rántás volt érzékelhető. Bevágás. A hal jól akadt. Nekiiramodott, lehúzott vagy 30 métert és ezután megtépett.
A következő kapásra sem kellett túl sokat várni. A bevágást követően vagy 30-40 métert lehúzott a hal, karikába a legyező bot és valami csoda folytán sikerült megállítanom egy pár pillanatig. Ez volt az a pillanat amikor biztossá vált, hogy ez sem busa.
Tomi ép a túloldalról kiabálta: Mi van?
Majd kiabáltam vissza neki, hogy beakadt a fék!
Ekkor a hal erőt vett magán és elemi erővel megindult és csattanva szakadt el a damil ismét.
Mindig ez van! Kiabálta át Tomi.
Jó lenne, ha már valamit ki is fognál!
Nem rajtam múlik! Kiabáltam vissza, majd megindultam a túlpartra a másik orsómért, amin az erősebb damil 22-es volt.
Még ép szereltem a botom, mikor Tominak is veszettül kezdett hajlani a horgászbot vége.
Mi van? Kérdeztem.
Látod, nem? Válaszol.
Botja karika, két kézben fogja azt, a hal lehúz vagy 40-50 métert, mennie kell vele, nincs mese.
Próbáld a sodrásból kifelé terelni! Kiabálom át neki.
Kösz! Válaszolja.
Próbál erőből betartani neki. A horog egyszer csak kiakad a halból, a bot megkönnyebbül, ennyi.
Na legalább most láthatta, hogy nem úgy van az, hogy kifogod azt kész.
Felszereltem az erősebb damilt. Jó két órát végig horgászok, semmi. Már megunom. Visszaszerelem a vékony 16-ost.
Talán a második lógatásnál kapás, a bevágás biztosan ül. A hal lehúz vagy 30 métert, majd megtép.
Mindig ez van!
Ezt a horgásznapunkat 2012 Május 16.-án zavartuk le.
6-kor közösen úgy döntöttünk, elég volt ennyi nagy hal majdnem megfogása. Amiért jöttünk, azt láthattuk fejlesztői szemszögből. Dög fáradtan hazafelé vettük utunkat. Útközben eszembe jutott az otthoni intelem: Halat ne hozzál!
Talán ezért alakult ma minden így. Szerintem tökéletes nap volt.