A Magyar műlegyes közösséget és virtuális teret szemlélve egy olyan mesterségesen keltett rossz környezetet alakítottak ki egy kis érdekkör emberei és azok butaságához ÉRDEKBŐL húrrázó, azt támogató semmirekellők, hogy bátran elmondhatjuk, hogy a magyar műlegyes általános környezet nem csak, hogy alkalmatlan arra, hogy az érdeklődőkből, horgászokból, tehetségekből, fejlesztőkből a legjobbat hozza ki, de egyenesen ennek ellentéte igaz!
A rendszerszintű káosz fő eleme a tehetségek, az ötletek elfojtása, az önálló magyar műlegyező horgászat létrejöttének kialakulásának meggátolás mindez azért, hogy néhány szaktudás nélküli tehetségtelen ego harcos szerepelni tudjon és élvezhesse a hatalommal való visszaélés gátlástalan sugaraiban való sütkérezést.
Egy ilyen környezetben, amikor csordában támadnak a tehetségtelenek olyanokat, akik jobbra, többre érdemesek, mint ők, akkor az érdeklődőnek, műlegyes horgászoknak, fejlesztőknek két választási lehetősége marad.
Asszisztál csöndben a butasághoz, vagy kizárja az életéből az összes olyan műlegyes és egyéb (virtuális „tutajos”)kártevőt, akik elnyomni próbálják a benne szunnyadó tehetséget, lehetőséget. Illetve kizárja az életéből azokat a virtuális műlegyes és egyéb felületeket, ahol e károkozással megkárosíthatják saját személyiségét és tehetségének kibontakozását csupán azért, hogy néhány tehetségtelennél nehogy jobb formát mutathasson a nagy nyilvánosság előtt az érdeklődő horgász.
És mielőtt az olvasóban felmerülne a gondolat, hogy reménytelen az egész szituáció, az abból való kitörés, az egész ilyen kártevő műlegyes környezetből való kimaradás, akkor jött valaki…
Én.
És ezt mondja: ÉN HISZEK BENNED!
