augusztus 20, 2012 Szerző: irsajani
És akkor, hogy a kedves olvasó ne mondja, hogy már horgásztörténet soha nem lesz? Hát, itt van egy a frissekből…
A bejegyzésben lesz minden, ami egy nagy látogatottságú bejegyzéshez szükséges!
Lesz benne bokáig érő víz, rengeteg, műcsalival (műléggyel) megfogott hal, vörösszárnyú keszegek, bodorkák (természetesen merülő csalival). Aztán lesz még sügérinvázió, jó nagy naphalakkal tűzdelve. Lesz polárszeműveg is a történetben, természetesen a hátizsákomba. Vertikálisan is rezegtetek egy jó nagyot, bothossznyira a parttól. Lesz benne egy tökéletes műlégy, ami kiválóan alkalmas mind keszegfélék megfogására, mind kisebb termetű sügérfélékre, mindez egyetlen méretbe. Lesz a bejegyzésben kajakos horgász (természetesen zöld kajakkal) és egy majdnem megfogott géb is a vízfelszínről, fenéklakó létére.
Csak, hogy a morcos hajókapitányt ne is említsem, na és a tökéletes Mormis fly-om kősüllős változatát, ami elsőre megfogta a környék egyetlen kősüllőjét. (Mert aztán jött a hajó.)
Fly mániás műlegyes horgásznap a Balatonon. (2012-08-20)
Alázatosan jelentem elkészült az igen hosszúra nyúlt, sok képpel illusztrált, humorral fűszerezett, professzionálisan megírt bejegyzés, ahol többek között a vertikális műlegyező horgászat ismét lealázta a (több kikötőben) ott lévő pergető horgászokat és az ott soha nem lévő klasszikusokat.
Sajnálatosan közölnöm kell azonban, hogy a blog maradék tárhelye összesen 50Mb körüli maradt. Ezért jelen bejegyzésből csupán egy apró részletet van módomba leközölni. A teljes bejegyzés, a horgásznap története sok tanulsággal, bekerül majd a hamarosan megjelenő Balatonos PDF könyvembe és ott olvashatják egészébe az írást az iránta érdeklődő olvasók.
Tehát hamarosan jön!
Fly mániás műlegyes horgásznap a Balatonon. (2012-08-20)
Részlet.
“Aztán hal, halat követ…
Vörösszárnyú, vörösszárnyú, vörösszárnyú, bodorka. (Természetesen merülő csalival fogva!)
Vörösszárnyú, vörösszárnyú, vörösszárnyú, bodorka. (Természetesen merülő csalival fogva!)
Vörösszárnyú, vörösszárnyú, vörösszárnyú, bodorka. (Természetesen merülő csalival fogva!)
És egy sügér!
Érdekes volt, hogy pár sügér a bodorkákkal együtt bandázott.
Tehát minden a legnagyobb rendben zajlott, a terveknek megfelelően, amikor is egy pillanatra felemeltem a tekintetem a vízről és magam elé pillantottam.
Ekkor olyan dolog történt a http://irsajani-alterego.blogspot.hu/2012/08/a-termeszet-kegyetlen.html című bejegyzésem után, amire senki sem gondolt!
Ahogy felnézek, tőlem kb. 150 méterre, veszett iramban felém kajakozik egy zöld kajakban ülő kajakos horgász. Az ember először szájtátva bámul. Mennyi az esélye annak, hogy egy 77 km hosszú tóban, egy kajakos horgász pont veled szemben fog kajakozni? Mindezt úgy, hogy félő, ha nem állítod meg átkajakozik a dobások miatt szétterpesztett lábad között, egész addig, amíg le nem fejeli a tököd és ott fenn nem akad. A felém kajakozó és köztem volt az igen sekélyvizes 25-30cm-es vízmélységű, a környék egyetlen haltartó helye. Na ha most bekajakozik oda, akkor a mai napi pecának annyi. Elzavar majd mindent az evezővel való csapkodásával, meg ahogy felakad majd a sekélyvízben a homokon és ott tologatja a tutaját, csíkot húzva a mederfenéken, mint egy kagyló.
Nem volt mese cselekedni kellett!
Őszintén bevallom az ember első gondolata, valami páncélököl kilövése volt. 150 méterre lévő robbanás még nem ártalmas, nem alkalmas a haltartó helyemen ott lévő halak elzavarására. De az a (sípszó) egyszerűség szokásának alkalmazása! A könnyített szerelés miatt még egy légpuska sincs a horgásznál, a csávó meg ezerrel közeledik a kajakjával egyenesen bele a haltartás közepébe.
Az ember előtt ilyenkor lepereg az élete. Gondolatok cikáznak a fejében.
Aztán eszébe jut a hátizsákjában lévő még sosem használt, sok éve talált polárszemüvege. Vajon ha felvenném azt, az kiszűrni a kajakost a vízről, mint, ahogy a káros UV sugárzással teszi azt?
De nincs idő keresni! Vészesen közeledik a tutaj. Aztán az emberből kipattan a bölcs gondolat szikrája. Mi lenne, ha a fényképezőgépemmel vakuznék egy párat? Hátha viharjelzésnek érzékelné a dolgot és visszahúzna abba az irányba, ahonnan ide evezett? Kattintanék, de különös felirat jelenik meg a kijelzőn. „A memória megtelt!” A csávó meg egyre közeledik.
Aztán eszembe jut az egyetlen megmaradt lehetőség. Látványosan elkezdek suhintgatni felé, műlegyező dobásokat imitálva, jelezve felé, ha dobótávolságba ér, fejébe akad a horog.
Közben az ember az ég felé néz, és esdeklő arccal felszól: csinálj már valamit!
Aztán beveti összes szuggeráló szaktudását és a kajakos horgász pofájába szuggerálja: „fordulj már el más irányba, te (sípszó)!”
És legnagyobb döbbenetemre CSODA TÖRTÉNIK!
A csávó egy hirtelen mozdulattal 90 fokot fordulva, mintha soha nem akart volna beleevezni a környék egyetlen haltartásába, Fonyód felé veszi az irányt és elkajakozik a térdig érő vízbe az ott pergető horgászok előtt.
Messziről hallatszik az anyázásuk…
A fotó helye.
A pergető horgászok felé evező kajakos horgász.
A fotó már töltődik!!!
(Hangfelvétel nem készült a dologról. Szerencsére.)
Hogy ezt a csodát az égieknek köszönhetem, vagy ennyire jól tudok szuggerálni, ki tudja? Persze az is lehet, hogy olvasta a fentebb említett bejegyzésemet, melyben tényként van közölve, hogy horgászati területen a kajakozós csávók nem kívánatos személyeknek minősülnek.
És most van az a rész, ahol az olvasó levonja a számára fontos tanulságot!
Tehát, mint a fent említett bejegyzésben már leírtam, nem érdemes a kajakos horgászok táborát gyarapítani, hisz még elutazol a meghorgászni kívánt hellyel ellentétes legtávolabbi ponthoz a Balatonon, hogy azt körbeevezve odaérj a kiválasztott horgászati helyhez, addig én 3 perc alatt besétálok oda és már rég ott horgászom, mire te odacsónakáznál.
Az érvényes horgászati szabályozás szerint, pedig a már ott horgászóktól olyan távolságban kell megállni, hogy azokat ne zavarjuk a nyugodt horgászatban.”
A bejegyzésben lesz minden, ami egy nagy látogatottságú bejegyzéshez szükséges!
Lesz benne bokáig érő víz, rengeteg, műcsalival (műléggyel) megfogott hal, vörösszárnyú keszegek, bodorkák (természetesen merülő csalival). Aztán lesz még sügérinvázió, jó nagy naphalakkal tűzdelve. Lesz polárszeműveg is a történetben, természetesen a hátizsákomba. Vertikálisan is rezegtetek egy jó nagyot, bothossznyira a parttól. Lesz benne egy tökéletes műlégy, ami kiválóan alkalmas mind keszegfélék megfogására, mind kisebb termetű sügérfélékre, mindez egyetlen méretbe. Lesz a bejegyzésben kajakos horgász (természetesen zöld kajakkal) és egy majdnem megfogott géb is a vízfelszínről, fenéklakó létére.
Csak, hogy a morcos hajókapitányt ne is említsem, na és a tökéletes Mormis fly-om kősüllős változatát, ami elsőre megfogta a környék egyetlen kősüllőjét. (Mert aztán jött a hajó.)
Fly mániás műlegyes horgásznap a Balatonon. (2012-08-20)
Alázatosan jelentem elkészült az igen hosszúra nyúlt, sok képpel illusztrált, humorral fűszerezett, professzionálisan megírt bejegyzés, ahol többek között a vertikális műlegyező horgászat ismét lealázta a (több kikötőben) ott lévő pergető horgászokat és az ott soha nem lévő klasszikusokat.
Sajnálatosan közölnöm kell azonban, hogy a blog maradék tárhelye összesen 50Mb körüli maradt. Ezért jelen bejegyzésből csupán egy apró részletet van módomba leközölni. A teljes bejegyzés, a horgásznap története sok tanulsággal, bekerül majd a hamarosan megjelenő Balatonos PDF könyvembe és ott olvashatják egészébe az írást az iránta érdeklődő olvasók.
Tehát hamarosan jön!
Fly mániás műlegyes horgásznap a Balatonon. (2012-08-20)
Részlet.
“Aztán hal, halat követ…
Vörösszárnyú, vörösszárnyú, vörösszárnyú, bodorka. (Természetesen merülő csalival fogva!)
Vörösszárnyú, vörösszárnyú, vörösszárnyú, bodorka. (Természetesen merülő csalival fogva!)
Vörösszárnyú, vörösszárnyú, vörösszárnyú, bodorka. (Természetesen merülő csalival fogva!)
És egy sügér!
Érdekes volt, hogy pár sügér a bodorkákkal együtt bandázott.
Tehát minden a legnagyobb rendben zajlott, a terveknek megfelelően, amikor is egy pillanatra felemeltem a tekintetem a vízről és magam elé pillantottam.
Ekkor olyan dolog történt a http://irsajani-alterego.blogspot.hu/2012/08/a-termeszet-kegyetlen.html című bejegyzésem után, amire senki sem gondolt!
Ahogy felnézek, tőlem kb. 150 méterre, veszett iramban felém kajakozik egy zöld kajakban ülő kajakos horgász. Az ember először szájtátva bámul. Mennyi az esélye annak, hogy egy 77 km hosszú tóban, egy kajakos horgász pont veled szemben fog kajakozni? Mindezt úgy, hogy félő, ha nem állítod meg átkajakozik a dobások miatt szétterpesztett lábad között, egész addig, amíg le nem fejeli a tököd és ott fenn nem akad. A felém kajakozó és köztem volt az igen sekélyvizes 25-30cm-es vízmélységű, a környék egyetlen haltartó helye. Na ha most bekajakozik oda, akkor a mai napi pecának annyi. Elzavar majd mindent az evezővel való csapkodásával, meg ahogy felakad majd a sekélyvízben a homokon és ott tologatja a tutaját, csíkot húzva a mederfenéken, mint egy kagyló.
Nem volt mese cselekedni kellett!
Őszintén bevallom az ember első gondolata, valami páncélököl kilövése volt. 150 méterre lévő robbanás még nem ártalmas, nem alkalmas a haltartó helyemen ott lévő halak elzavarására. De az a (sípszó) egyszerűség szokásának alkalmazása! A könnyített szerelés miatt még egy légpuska sincs a horgásznál, a csávó meg ezerrel közeledik a kajakjával egyenesen bele a haltartás közepébe.
Az ember előtt ilyenkor lepereg az élete. Gondolatok cikáznak a fejében.
Aztán eszébe jut a hátizsákjában lévő még sosem használt, sok éve talált polárszemüvege. Vajon ha felvenném azt, az kiszűrni a kajakost a vízről, mint, ahogy a káros UV sugárzással teszi azt?
De nincs idő keresni! Vészesen közeledik a tutaj. Aztán az emberből kipattan a bölcs gondolat szikrája. Mi lenne, ha a fényképezőgépemmel vakuznék egy párat? Hátha viharjelzésnek érzékelné a dolgot és visszahúzna abba az irányba, ahonnan ide evezett? Kattintanék, de különös felirat jelenik meg a kijelzőn. „A memória megtelt!” A csávó meg egyre közeledik.
Aztán eszembe jut az egyetlen megmaradt lehetőség. Látványosan elkezdek suhintgatni felé, műlegyező dobásokat imitálva, jelezve felé, ha dobótávolságba ér, fejébe akad a horog.
Közben az ember az ég felé néz, és esdeklő arccal felszól: csinálj már valamit!
Aztán beveti összes szuggeráló szaktudását és a kajakos horgász pofájába szuggerálja: „fordulj már el más irányba, te (sípszó)!”
És legnagyobb döbbenetemre CSODA TÖRTÉNIK!
A csávó egy hirtelen mozdulattal 90 fokot fordulva, mintha soha nem akart volna beleevezni a környék egyetlen haltartásába, Fonyód felé veszi az irányt és elkajakozik a térdig érő vízbe az ott pergető horgászok előtt.
Messziről hallatszik az anyázásuk…
A fotó helye.
A pergető horgászok felé evező kajakos horgász.
A fotó már töltődik!!!
(Hangfelvétel nem készült a dologról. Szerencsére.)
Hogy ezt a csodát az égieknek köszönhetem, vagy ennyire jól tudok szuggerálni, ki tudja? Persze az is lehet, hogy olvasta a fentebb említett bejegyzésemet, melyben tényként van közölve, hogy horgászati területen a kajakozós csávók nem kívánatos személyeknek minősülnek.
És most van az a rész, ahol az olvasó levonja a számára fontos tanulságot!
Tehát, mint a fent említett bejegyzésben már leírtam, nem érdemes a kajakos horgászok táborát gyarapítani, hisz még elutazol a meghorgászni kívánt hellyel ellentétes legtávolabbi ponthoz a Balatonon, hogy azt körbeevezve odaérj a kiválasztott horgászati helyhez, addig én 3 perc alatt besétálok oda és már rég ott horgászom, mire te odacsónakáznál.
Az érvényes horgászati szabályozás szerint, pedig a már ott horgászóktól olyan távolságban kell megállni, hogy azokat ne zavarjuk a nyugodt horgászatban.”
EZ EGYSZERŰEN ÓRIÁSI! :-) MINDEN TÉREN!
VálaszTörlésde kár, hogy nem lehettem ott!!!
VálaszTörlésmár csak a mórmisi miatt is :(
mdfk.
Jani, 50mb helyre annyi karakter fér el hogy egy évig folyamatosan írhatsz 24 órán keresztül. Ne tölts fel képet, de az írásoktól ne fossz meg minket, szóval jöhet az egész történet, hogy tanuljunk.
VálaszTörlés"Aztán az emberből kipattan a bölcs gondolat szikrája. Mi lenne, ha a fényképezőgépemmel vakuznék egy párat? Hátha viharjelzésnek érzékelné a dolgot és visszahúzna abba az irányba, ahonnan ide evezett? Kattintanék, de különös felirat jelenik meg a kijelzőn. „A memória megtelt!” A csávó meg egyre közeledik."
VálaszTörlésHm, ez bölcs. Nekem is ez jutna eszembe, ha közeledne felém valaki csónakkal. Biztos viharjelzésnek érzékelné. Nem kétséges. Fényes nappal rádfényképeznek a balaton közepén, vakuval. Én is viharjelzésnek nézném, nem tagadom.
Nem fura, hogy Lyaninak mindig a legrosszabbkor telik meg a memória? Ha halat kell fényképezni, vagy kajakos merénylőt, vagy hasonlókat.
TörlésElsőre azt gondoltam, hogy ez egy hekker szarkazmussal megírt álbejegyzése. Másodikra is. Még most sem hiszem el, hogy ezt Jani követte el és EEEEZT komolyan gondolta.
VálaszTörlésTökéletesen egyetértek az utolsó hozzászólóval.
VálaszTörlésBalaton közepén szeretek dobálni. Minap is evezek befelé nagy nyugodtan, erre mikor már csak vagy 150 méterre vok a kedvenc helyemtől látom ám hogy egy ember sétál a helyem felé (pont 5 percel előttem indult sétálva befelé) és pont az én helyemen cuccol le és kezd el rezegtetni. Nem találnátok ki ezért elárulom hogy Lyani volt. Másnap nagy haverok lettünk elmondta hogy szétrezegtette a vizet (bár én aszittem a vihar miatt reszket a viz, igaz dörgést nem hallottam csak villámlást lattam e miatt is fordultam vissza anno)fogott pontyokat amúrokat busákat csukákat de főleg harcsákat süllőt és gébet és tömérdek keszeget.
VálaszTörlésNagyon jó haverok lettünk én fizettem mindent és azt is mondta hogy mostantól kezdve szólithatom málysztrónak.
Szétrezegtette, vagy kettéválasztotta a vizet? Nem mindegy! A vízen tud lyárni?
VálaszTörlésa
Ime egy "megtért" kommentje az "gazdaállat" blogjáról:
VálaszTörlésRaon
Nem mintha hinnék abban, hogy ettől változna az álláspontod, de talán egy jelzésnek elteszed talonba, Jani.
Ha emlékszel, én melléd álltam az alapvitában – és nem jó érzés látni, hogy már akkor érdemes lett volna kimaradni belőle. Nem az a gond, hogy amit ellened csinálnak, az most jó vagy rossz – teljesen egyértelmű, hogy vállalhatatlan szemétkedés, kívánom, hogy az elkövetők vagy így vagy úgy, de megkapják, ami ezért jár.
A gond az, hogy amit te csinálsz, az is vállalhatatlanná vált egy ideje, A folytonos hadakozás helyett ugyanis már nálad is csúsztatásokról (hazudozásokról), és jobban vagy kevésbé jól álcázott pénzkunyerálásról szól az oldal.
A hazudozás kemény vád, de nézd csak meg ezt a bejegyzésed. Kíváncsi lennék pl. arra, hányaknak vette be a gyomra azt a csodamarketingedet, hogy “végre lesz itt egy horgásztörténet”, azután a lelkes kattintás után kiderül, hogy mégsem… ráadásul az indokok is méltatlanul gyerekesek, max. a hülyék vehetik be, már elnézést. A wordpress nem ingyes szolgáltató véletlenül? Ha meg számodra fizetős, akkor mitől ne lenne elég hely? Vagy ne lehetne öt 600*800-asra méretezett képet a maguk össz. 2 MB méretével valahová (bárhová, ide ugyanis elég lenne a link is) elhelyezni? Ugyan már…
Akkor már egyszerűbb lenne vállalnod, hogy pénzt akarsz és a kisz táborból veszed hozzá a marketinget.
Én nem kívánok neked semmi rosszat, de őszintén meglepődnék azon, ha pár ezer forintnál több bármilyen témában is összejönne neked ebből. Nem azért, mert az alapötlet ne lenne működőképes (mondjuk az a patakos blogötlet tényleg zseniális: lenne egy oldalad, ahol a tartalmat más adja, és ezért neked még fizetnek is érte), meg ebben az országban annyi marhaságra áldoztak már rengeteg pénzt az emberek, ez mitől lenne kivétel. Sokkal inkább arról van szó, hogy ami nyilvánvaló érték meg is volt az oldaladban, a horgászatodban, az már rég háttérbe szorult a ramboterminátor világbölcse etikainkvizítor dzsihádod mellett. És ez itt a baj – véleményem szerint ugyanis kár érte.
Végül egy jótanács, hátha elegen mondanak majd effélét neked ahhoz, hogy átmenjen a küldetéspáncélodon.
Harcolni tisztességesen is lehetett volna. Sima feljelentés, ide meg tíz sor tényközlés, méltósággal. Aztán csinálni tovább, amit szeretsz, és nem hagyni, hogy kifordítsanak önmagadból. És akkor legalább az erkölcsi győzelem a tiéd.
A sas nem kapkod a legyek után, mondták a régiek, és nem véletlenül. Amit ugyanis itt csinálsz, attól már te is nyakig merültél a sz.rba, sajnos.