Műlegyes krónika. (Úri Segglyuk írása)

augusztus 7, 2012 Szerző: irsajani

Az úr 2012. évéből.

Előzmény.
Itt kell válaszoljak, sajnos odaát bolondul moderálnak.
Holott én csak e helyzetjelentést az udvarból akartam közzétenni:
Udvar, nyugati szárny, 2012.08.02. – 19:46 ÜHINYISZ (ÜvegHegyen Inneni Nyári IdőSzámítás)
A történet.

Micsoda!!! Hogy az a…. – veri fel az udvar csöndjét a bolond.
Hogy merészel nekem ez a …. ilyesmit írni, hogy az a…. – mondja tovább, még a templomkert szélén lapuló lapulevelek is szégyenlősen fordulnak el. A bolond ingerülten arrébbdobja lantját, és pulikutyacsörgőkkel ékesített bő ingujjából namostmegmutatom dacosan előrántja megszokott tromf kártyáját. Ha mástól nem, a csörgéstől felébrednek a melegben kissé elbárgyult, de mégis szórakoztatásra váró odagyűltek, érdeklődve néznek fel a kártyára.
“Hazugság” – áll a kártyán.
Az emberek kicsit érthetetlenül bámulnak a bolondra, majd egymásra, néhányan hunyorogva betűzik újra a kártyán álló jelszót, de senki sem érti. Lassan visszahúzódnak a fal mellett elterpeszkedő szagos fügefa árnyékába. Nem túl messzire, hátha mégis előjön a bolond valami viccessel, és nehogymá lemaradjanak a poénról. A bolond egy pár komája, akiknek néha szokott adni homokban panírozott durbincsfiléket, azért szolidaritásból kikurjant az árnyékból.
Ez jó adu vót!!!
Kissé megnyugodva, alig diadalittas görcsös mosollyal néz a kártyára. “Hézagsegg” – mutatja a meggyűrt, állandó használatban megkopott kártya. Ingerülten, rángató kézfejjel próbálja kisimítani a lapot, de a Parkinson-vasalásnak az a vége, hogy egy csörgő leszakad az ingujjról. Vidám csörgéssel legurul a karján, majdnem megszédül az izzadtbolondszagú szőrös hónaljban, onnan gyorsan át a pocakhegyen, be a nyári melegben lazára kötött gatyamadzag alatt a gatyába, ahol egy kavics hűvös koccintásával üdvözli bolondunk nemesebb részeit. A kis, hideg kavics érzése a gatyában teljesen abszurd rövidzárlatot okoz főhősünk zaklatott agyában. A vérnyomástól megfeszült fejét egy századmásodperc alatt elöntik az emlék pillanatai.
Csalódottan és fáradtan sétált ki a Körösből, a 10. szektor végén. Hát, nincs mit tenni, itt nem volt könnyű halat fogni… rágódik az élményein, mikor hirtelen a partszéli vízben megpillant egy galambtojást. Nem is galambtojás, érzi a súlyát, ahogy felemeli. Ez egy kavics. Egy szép szürkés gránit, fehér mintával, egy igazi grizzly kő. Szabályos tojás formájú, egy galamb nem tojik különbet. Kicsit megemeli, gyönyörködik kontúrjában a fény felé.
Na, mi van? Mit fogtál? Rántja ki mélánkozásából egy csipkelődően vidám hang.
Ööhh, hát, nem volt könnyű. Szóval…
Nem bizony. Mi van a kezedben? Kűsüllő? He-he…
Ja, találtam egy szép kavicsot, igazán formás, elviszem az unokámnak.
Szuper! Legalább valamit te is kifogtál a Körösből! Kűlegyes! Ha-ha-ha-ha…
Még percek múlva is hallatszott kacagásuk, ahogy mentek vissza a táborba a gáton.
Szinte péppé gyúrta a kavicsot görcsös szorításával. Ideges matatással próbálta betenni a gázlóruha belső zsebébe, miközben botladozó lépésekkel ment fel a gátra. Reszkető ujjai eltévesztettek egy réteget, a kavics a póló alá került. Amikor érezte a hideg, nedves kavics gurulását a mellkasán, mikor felfogta, mi történik, már késő volt, a kavics harmadik golyóként landolt a gatyában. Önkéntelenül is próbált elugrani a betolakodó elől, megcsúszott a srég gátoldalon, és hatalmas csattanással-reccsenéssel landolt az örigaris Loomis boton. Mintha ismét röhögés hallatszott volna a távolból.
Az a rohadt kű-legyes! A francnak mentem el! Utolsónak lenni! Nekem! És ekkor egy néma robbanással kimegy a biztosíték. A kártyát kivágja oldalra,
adrenalinnal telített bal kezével feltépi gatyamadzagját, jobb kezével belenyúl, és a gereblyézők határozott rántásával kikapja a csengőt. Egy
sikító vakkantással esik össze, mélyről jövő sziszegő, fájdalmas, sóhaj csorog ki ajkain. Eltévesztette a csengőt.
Mindig gyűlölte ezt az “itt a piros hol a piros” balkáni csalócirkuszt. A sok ostoba parasztot, turistát, akik hülyét csináltak magukból, akik elhitték, olyan könnyen lehet pénzt nyerni. Az idióták fel sem fogták, hogy csak a cinkosok nyertek előttük. A könnyű pénzszerzés kapzsi gyönyörétől elvakulva, felindultan mutogattak a dobozokra, pedig a játékhoz koncentráció, nyugalom kell. Az ő éles mérnökeszét nem lehetett becsapni. Ha beszállt a játékba, meg akarta mutatni, nyerni akart, teljes figyelmével a kezeket nézte, csak akkor mutatott egy dobozra, ha teljesen biztos volt. Szinte soha sem tévedett. Na de így mellényúlni ennek a csengőnek… Ezek voltak az első gondolatai, a fájdalom utáni ájulásból visszajőve. Rettegve attól, amit találni fog, óvatosan közeledik keze a lágyékához. Már az érintéstől szinte újra elájult, de muszáj tudnia, vigyázva tapogat tovább. Remegő ujjbegyei 3 golyót tapogatnak ki, igaz, az egyik kétszer akkora, mint a többi. Próbálja kinyújtani összegörnyedt testét, a hátára fordul, fülét szúrja a gaz, lassan egyenesíti ki lábait, vigyázva, nehogy elviselhetetlen
fájdalmat okozzon a sérült szövetekben. A kínálkozó lehetőségen kapva, megmozdul a légszomjért küzdő csengő. A kinyújtózó láb lendületét kihasználva, elgurul a comb mellett, követi a vádli formáját, és fellélegezve elhagyja a buggyos, álselyem, udvaribolond gatyát. Végre levegőn!
Az aliglejtős talajon nem jut messzire. Nyári nap melegétől megszáradt füveken nem tud átgurulni, és végül egy kiégett muhar levelébe bevágódott kártya megállítja. Megadóan felnéz, “Hazugsegg” áll a kártyán.
Ha engem is beengedtek volna az udvarba, akkor megkérdeztem volna a bolondot, mi itt a hazugság???
Mert:
1- Igaz
Bolond Úr egy pár éve kezdett el legyezni, mára felküzdötte magát a lelkes és mindent jobban tudó junior kategóriába.
2 – Ez is igaz
Keményen osztotta a műlegyes VB-n résztvevő válogatottat, a Mohoszt.
3- Ez is igaz
S ő maga, a legutóbbi kűlegyes versenyen utolsó lett.
(Ez lehet fájó-ciki, de nem kell zagyvaságokat beszélni a tények helyett)
4- Ez is igaz
Ismerek egy pár műhoszost, nagyon rendben vannak, jókat pecázunk együtt.
5- Ez is igaz
A bolond csak az idén lépett be a Műhoszba, igaz korábban is potyázott egy-egy rendezvényen.
További szép hétvégét mindenkinek, üdvözlettel az udvarból.
anusnemus
Illetve Nemes Annus, ahogy az Üveghegyeken innen hívnak.
A bejegyzést készítette: anusnemus, illetve Nemes Annus.

Nemes Annus, azaz ANUS NOBILIS, magyarul: Úri Segglyuk.
Nomen est omen. (a szerk. megj.)