péntek, november 09, 2012

Eljátszottam a gondolattal…


november 9, 2012 Szerző: irsajani

Egyszerűen csak becsöngetek…
Eljátszottam a gondolattal…
Egyszerűen csak becsöngetek.
Higgadt vagyok, mint még soha.
A szakállas „buzeráns” nyit ajtót, aki évek óta zaklat. Még meglepődni sincs ideje, már csattan is az az állas. Kiesik a cipőjéből. Ahogy a földön fetreng, ép a jó 90 kilómmal ugróiskolázok, egyenként az ujjain. Azokon, amelyek segítségével naponta tolja a virtuális térbe agresszióját, bűncselekményeit, szándékos károkozását.
Kimért vagyok, nyugodt és higgadt.
Mosolygok. Őszintén.
Nem érti.

Aztán bele gondolok…
Vajon az nap este leülne megint rongálni, lopni, kárt okozni?
Vajon zaklatna még, meglopna még napi szinten, vagy eltakarodna az anyjába?
Oda, ahonnan ide jött.
Vajon mondaná még, hogy “kéjesen élvezem, ahogy…”?
Vajon le merne ülni még a számítógép elé még valaha is?
Nem hiszem.
Mennyi időt megspórolnék magamnak!
De most tényleg.
Nem kéne heteken át, állandó jelleggel büntetőjogi feljelentéseket írnom.
Mert hát ez olyan, mint egy Duracell nyuszi. Amíg pofán nem verik, addig nem áll le, tolja a bűncselekményeit, sumákba, álnevek mögé bújva.
Ui.
Szerintem szereld le a csöngőt.
Biztos, ami biztos…
Ha nincs csengő, nem tudok becsöngetni.
Nem csöng, hiába nyomom.

4 megjegyzés:

  1. Köszönöm ezt a bejegyzést, sokat segített!!!

    VálaszTörlés
  2. "Mosolygok. Őszintén.
    Nem érti."
    Sztem érti már most is, sőt tudja, hogy lyani egy komplett hülye.

    VálaszTörlés
  3. Janika, indulhatsz beszerezni egy elmeorvosi szakvéleményt arról, hogy nem vagy normális, máskülönben nagyon sok problémád lesz!
    "egy jogász"

    VálaszTörlés
  4. Brucis, nem akarsz valamit lépni az ügyben? De komolyan. Talán hatóságilag el lehetne takarítani ezt a kupac szemetet a legyesek közül.

    VálaszTörlés