Mint jeleztem már talán az olvasó felé, engem nem dobóoktató tanított meg a műlegyes horgászatnál általában használatos dobások kivitelezésére, ezért az kicsit másként alakult ez nálam, mint az általános, standard dobási módszertan. Erre akkor lettem figyelmes igazán, amikor a Zagyva parton mellém ért egy másik műlegyező horgász és rengeteget suhintgatott, mire egyet valóban célba dobott a vízre. A mostani tudásommal visszagondolva reá, az volt az alapvetően megkomponált, “gyári” célba dobó stílus. Száraz dobásokkal beméri először az ember a céltávot, majd mikor elég hosszú a zsinór, akkor kivitelezi a célzott dobást a vízre.
A halfogó sportban azonban teljesen más fajta dobóstílusra van szükség sokszor, hisz ha mondjuk harmada annyit suhintgatsz egyes módszertanoknál és háromszor annyit dobsz a vízre, akkor akár a megfogott halak száma is háromszor annyi lehet elviekben. Itt pedig egy dolog számít!
Az eredmény, ami a megfogott halak számában jelenik meg sokszor.
A halfogó sportban azonban teljesen más fajta dobóstílusra van szükség sokszor, hisz ha mondjuk harmada annyit suhintgatsz egyes módszertanoknál és háromszor annyit dobsz a vízre, akkor akár a megfogott halak száma is háromszor annyi lehet elviekben. Itt pedig egy dolog számít!
Az eredmény, ami a megfogott halak számában jelenik meg sokszor.
A bejegyzésben akkor nézzük ennek részleteit!
A bejegyzést rögtön egy keresztelővel, névadóval kezdeném!
Az itt felvázolt dobóstílus neve legyen Fly mániás agresszív dobóstílus.
Az itt felvázolt dobóstílus neve legyen Fly mániás agresszív dobóstílus.
A rövid virtuális keresztelő után nézzük a részleteket!
Tehát ha a minél több megfogott hal a cél, legyen ez akár egy köznapi horgászat, vagy akár egy halfogó megmérettetés, verseny, akkor egyes módszertanoknál a minél több vízre tálalt csali kivitelezése a cél. Minél több a vízre eső műlégy, annál több az esély sokszor a jobb eredmény eléréséhez.
Alap példa.
Nem mindegy, hogy dobsz 100-at, vagy ugyan annyi idő alatt akár 300-at. Azt gondolom, hogy ez logikailag teljesen egyszerű, akár a nagy számok törvényét is idézhetném idevágólag. A stílus alapja, tehát agresszíven törekszünk minél több csali célba juttatás kivitelezésére adott idő alatt. Ezt én úgy kiviteleztem, hogy a céltáv bemérő dobásokat egyszerűen kihagytam. Elegendő lehúzott zsinórral eleve célba dobtam, minden egyes dobásnál. Az első dobásnál, akár lehet egy üres dobásunk a kezdő zsinórhossz elérése érdekében, de onnantól, minden dobás hátralendítés és célba dobás. Mi szükséges ehhez? Az első és legfontosabb, hogy összeszokjunk a felszerelésünkkel, mindig ugyan azon összeállított szereléssel gyakoroljunk, szokjunk hozzá, hogy mekkora lendítéssel mekkora táv érhető el. Sajnos én azt tapasztalom, hogy a műlegyező horgászbotok nem csak drágák, de igen vacak minőségű horgászbotok is. Nekem rendszeresen ripityára törnek, akár 1-1,5-2 évente. Ezeket a botokat alapjáraton erős igénybevételhez kéne tervezni, azonban sok esetben az alap használatot sem bírják. Érdekes módon a sokkal olcsóbb pergető botjaimmal soha nincs ilyen gond. Sok tíz évet kiszolgálnak, jól működve, probléma mentessen. A műlegyes botok spiccrésze, felső harmada, vagy felső fele rosszul tervezett, nem elég erősek az alap igénybevételhez. Mint írtam, a pergető botokhoz képest drágább árú műlegyező botok nem egy tartós horgászbotok, ezért, ha az agresszív dobóstílust gyakorolja az ember, akkor célszerű ugyan azon botból pót, tartalék botot is tartani, mert annyira eltérőek, mások egyes műlegyes botok karakterisztikai tulajdonságai, hogy hiába gyakoroltad be egy komplett felszereléssel az agresszív dobóstílust, újra kell kezdeni a szerelékkel való összhangot, ami akár sok időt is igénybe vehet, illetve teljesen feleslegesnek mutatkozik a más szerelékkel való dobás gyakorlásba fektetett addigi időd, botváltás esetében.
Az agresszív dobóstílushoz alapjáraton a csalikészletet is modernizálni kellett, így a megszokott szárító dobásokat igénylő száraz legyek, alapjáraton mehettek a kukába, helyüket átvették a szárító dobások kivitelezését nem igénylő polibogarak. Rövid gyakorlás után az ember kezd ráérezni az aktuális dobás kivitelezésére és egyre többször talál majd pontosan célba, céltáv bemérő dobások alkalmazása nélkül.
Fontos még megemlékeznünk arról is, hogy a valós világban, tehát nem az “idealista, virtuális műlegyes”-ben, sokszor a környezeti hatások, pld. szél, áthúzhatja a számításunk és a kezdetben tökéletesnek hitt dobások korrigálásra, fékezésre szorulnak a tökéletes Fly mániás agresszív dobóstílus kivitelezése érdekében.
Alap példa.
Nem mindegy, hogy dobsz 100-at, vagy ugyan annyi idő alatt akár 300-at. Azt gondolom, hogy ez logikailag teljesen egyszerű, akár a nagy számok törvényét is idézhetném idevágólag. A stílus alapja, tehát agresszíven törekszünk minél több csali célba juttatás kivitelezésére adott idő alatt. Ezt én úgy kiviteleztem, hogy a céltáv bemérő dobásokat egyszerűen kihagytam. Elegendő lehúzott zsinórral eleve célba dobtam, minden egyes dobásnál. Az első dobásnál, akár lehet egy üres dobásunk a kezdő zsinórhossz elérése érdekében, de onnantól, minden dobás hátralendítés és célba dobás. Mi szükséges ehhez? Az első és legfontosabb, hogy összeszokjunk a felszerelésünkkel, mindig ugyan azon összeállított szereléssel gyakoroljunk, szokjunk hozzá, hogy mekkora lendítéssel mekkora táv érhető el. Sajnos én azt tapasztalom, hogy a műlegyező horgászbotok nem csak drágák, de igen vacak minőségű horgászbotok is. Nekem rendszeresen ripityára törnek, akár 1-1,5-2 évente. Ezeket a botokat alapjáraton erős igénybevételhez kéne tervezni, azonban sok esetben az alap használatot sem bírják. Érdekes módon a sokkal olcsóbb pergető botjaimmal soha nincs ilyen gond. Sok tíz évet kiszolgálnak, jól működve, probléma mentessen. A műlegyes botok spiccrésze, felső harmada, vagy felső fele rosszul tervezett, nem elég erősek az alap igénybevételhez. Mint írtam, a pergető botokhoz képest drágább árú műlegyező botok nem egy tartós horgászbotok, ezért, ha az agresszív dobóstílust gyakorolja az ember, akkor célszerű ugyan azon botból pót, tartalék botot is tartani, mert annyira eltérőek, mások egyes műlegyes botok karakterisztikai tulajdonságai, hogy hiába gyakoroltad be egy komplett felszereléssel az agresszív dobóstílust, újra kell kezdeni a szerelékkel való összhangot, ami akár sok időt is igénybe vehet, illetve teljesen feleslegesnek mutatkozik a más szerelékkel való dobás gyakorlásba fektetett addigi időd, botváltás esetében.
Az agresszív dobóstílushoz alapjáraton a csalikészletet is modernizálni kellett, így a megszokott szárító dobásokat igénylő száraz legyek, alapjáraton mehettek a kukába, helyüket átvették a szárító dobások kivitelezését nem igénylő polibogarak. Rövid gyakorlás után az ember kezd ráérezni az aktuális dobás kivitelezésére és egyre többször talál majd pontosan célba, céltáv bemérő dobások alkalmazása nélkül.
Fontos még megemlékeznünk arról is, hogy a valós világban, tehát nem az “idealista, virtuális műlegyes”-ben, sokszor a környezeti hatások, pld. szél, áthúzhatja a számításunk és a kezdetben tökéletesnek hitt dobások korrigálásra, fékezésre szorulnak a tökéletes Fly mániás agresszív dobóstílus kivitelezése érdekében.
A következő bejegyzés akkor szóljon erről!
Fékezés és korrigálás.
Azt gondolom, új szakszavak kúsztak be az eddig ismert műlegyes világba.
Azt gondolom, új szakszavak kúsztak be az eddig ismert műlegyes világba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése