Nyár esti műlegyes balinos horgászatok.

(Sajnos Jani folytatja, ahol abbahagyta. Ime egy újabb förmedvény)

Nyár közepén, a nagy forróságban már nem igen volt értelme a napközbeni műlegyes horgászatoknak itt a Duna öbölben. Természetesen rápróbál az ember a hajnali néhány órás pecákra is, de nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy értelme semmi. Hiába érsz ki még sötétben, a halak aktivitása jóval az elvárható alatt maradt. Hogy ennek a menetrend szerinti hajójárat-e az oka? Félek, részben ez is hozzájárult ezen időszak horgászatainak az értelmetlenségéhez. Mindent összevetve akadt azonban egy 2 órás időszak a teljes sötétedés előtt, ami meglepően jól működött. Szóljon akkor erről az írás.

Előzmény.

Véletlenül leltem meg a tuti-t.

Pár alkalommal ezen időszakban ki gumihalazta az ember az öbölben, azon a területen meglévő süllőt, de pár alkalom után tisztán kivehetővé vált a váltás szükségessége, mert egymást követték a kapás nélküli napok, amely ezen vízterület rossz halasításának hű tükreként mutatta meg adott vizet és a hiányos és rossz vízkezelést a maga teljességében. A nagy dög unalomba, nagyobb vízállásnál óriási burványok jelentek meg a vízfelszínen. Némelyik erősen forgott is, örvény szerűen. Elsőként harcsára tippeltem, de az aktív műcsalis felszíni horgászatot egyetlen kapás nélkül megúszva rá kellett jönnöm, hogy ezek busák. Később láttam 4-5 fős csapatokat is belőlük. Adott volt a feladat. Olyan műlegyes szereléket készíteni, amit simán el tudsz dobni 40-50 méterre, van benne etető kaja, ami odacsalja a műlegyeidhez a busát, elég etető kaját elbír, hogy folyamatos legyen az etetés és kitartson mire odaérnek a halak, mindezek mellett felszín közeli horgászatra alkalmas legyen a 3-5 méter mély vízben. Természetesen megalkottam a tökéletes szereléket és műlegyes módszertant. Sajnálatosan azonban addigra a vízállás erősen apadni kezdett és az öbölben lévő busák kiúsztak a Nagy-Dunára és nyomuk veszett.

Ott maradt azonban a megfigyelések fontos halmaza, amely a továbbiakban nagy jelentőséggel bírhat. Június hónap, ha magas a vízállás a busa beúszik az öbölbe. Kis csapatokban, nagy létszámban. A szinte üresnek látszó víz a naplemente közeledtével megelevenedik és forognak mindenütt. Az egész folyamat úgy néz ki, hogy az öbölből haladnak kifelé a Nagy-Duna felé. Ha lemegy a nap, akkor vége az egésznek. Tehát még a napsütés végén figyelhető meg a jelenség.

Jövőre majd rápróbálok az új felszíni műlegyes busás módszertanommal.

Miután kifogyott a süllő, a folyamatosan csökkenő vízszint miatt kiment az öbölből a busa és megjelentek a balinok. Aktív rablásaik felkeltették érdeklődésemet, így másnaptól ráálltam a balinos műlegyes horgászatra, mint egyetlen lehetséges alternatívára a halfogás tekintetében, adott vízterületen.

Nyár esti műlegyes balinos horgászatok.

Rögtön ott kezdeném, hogy a klasszikus angol legyező felszerelés ISMÉT ALKALMATLAN VOLT a HATÉKONY horgászatra, korlátozottsága okán. Legalább 50-80 métereseket, vagy még nagyobbakat kellett dobni a siker érdekében, partról. Természetesen elsőként a Balinólmos-műlegyes szerelék ugrott be számomra lehetséges jó megoldásként. Azonban ezen a következő változásokat eszközöltem.

• A balin ólom (30gr) után nem került semmi horog, csak a csali célba juttatást segítette eszközként, nem tetszelgett műcsali képében.
• Arra gondoltam, ha már így műlegyesítem ezt a szereléket, akkor sportszerűségből egyetlen legyet kötök rá. (Fly mániás Gülüke, amit megspékeltem a műlégy előtt a zsinóron egy világító tengeri horgászathoz használatos zöld gyönggyel, amit időnként megvilágítottam kis ideig, hogy a sötétedő időszakban minél jobban kiemelje egyetlen műlegyemet a vízfelszínen a balinok számára.)
• Mivel egy műlégy volt a szereléken, ezért ez a felső lett azért, hogy minél izgalmasabb legyen a horgászat, amely így látványosan hozta a balin felszíni kapásait, odavágásait, melyek egy víz alatt vezetett légynél nem látszanak abszolút.
• Mivel magasból horgásztam ezért a szivarólom és a műlégy előkéjének a távolságát 80cm helyett 100cm-re növeltem.

Ennyi, amit dióhéjban tudni kell a szerelékről. Illetve van még egy fontos dolog, amiről az ilyen jellegű horgászatoknál szót kell ejteni. Egy 10 méternyi zsinórt tartalmazó 1x1méteres vertikális kiemelő háló, a kifogott halak partra emeléséhez és az esetleges horogszabadítás utáni visszaengedéséhez. Itt ismét alkalmatlan eszköz a műlegyező horgászok számára sztárolt rövid nyelű műlegyes kiemelő háló. Alternatív megoldásként alkalmazható az 1×1 méteres csalihalfogó háló, de ez sok esetben nem jó megoldás, mert nincs pereme, ami megtartaná az esetlegesen ugrándozó halat. A fárasztásról is néhány szó. Teljesen ki kell fárasztani a magasról felhúzni kívánt halat, mert a félig fáradt hal simán kiugrik az ilyen jellegű kiemelő hálóból. Illetve célszerű egy stabilabb vertikális kiemelő hálót építeni, jelentős oldal peremmel ilyen méretben, mert az ilyen horgászatok alatt bármi bejöhet. Na, de ez már legyen egy másik önálló bejegyzés tárgya.

Az első bevetés.

Kíváncsi voltam a világító gyöngy és Gülüke kombinációjára, na persze az is izgatott, hogy a látvány szempontjából láthassam a nagyobb méretű balinokat kivágódni a vízfelszínen, ahogy a legyem eltrafálva bizton nyugtázzák tuti az a csali, na és persze a szerelék és annak összhangja.

Még gőzerővel sütött a nap mikor a partra leérkeztem. Nem is volt nyoma egyetlen balinnak sem. Aztán ahogy kezdett lefelé haladni az égbolton őkelme, szinte elérve a szemközti fák koronáját, valami hirtelen megváltozott. Megjelentek a kishalak a vízfelszínen és a semmiből egyre-másra elég nagy burványok adták tudtomra, eljött az idő!

A korai érkezés természetesen nem telt tétlenül. A műlegyes szerelékem gyöngyét elemlámpámmal világítva „izzítottam” a gyöngyöt a tökéletességig, e közben gumihallal dobáltam párat bemelegítésként a tök üres vízben. Miután szembesültem a nyilvánvalóval, hogy telepítés mentes üres vízben nincsen süllő, eljött végre a Nagy-Dunáról beúszó balinok ideje. Még jó, hogy valami időnként beúszik a Nagy-Dunáról, bár, ha csak ez a boldogságunk alapja, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy minek fizetünk ezért ide horgászengedélyt? Na, meg az a kérdés is jogos lehet, hogy hol a befizetett lovéból a telepített ragadozó hal? Na, de nem merüljünk ebbe bele…

Elég nagyokat kellett dobálni, hogy elérd a felszínen előkerülő balinokat. Itt azonnal kirajzolódott, hogy nem ártana a peremfutó orsós távdobást is gyakorolni, illetve feltérképezni, hogy ehhez milyen speciális felszerelés szükséges. Hisz egy pergető bottal lehet dobálni, de amikor már speciális dolgok válnak szükségessé, pld távdobás, akkor már teljesen nem mindegy, hogy milyen az a bot és az egész hozzá tartózó szerelék.

Kicsit mázlim volt, hisz pont elértem távoli dobásaimmal az éppen garázdálkodó balinokat. A Balinólmos-műlegyes szereléknél sokszor a szivarólom akasztja meg a balint, jelen szerelékemnél azonban sikerült ezt kiküszöbölnöm és a jól látható felszíni csali kapcsán felcsalni a felszínre a jobb ragadozót. Olyan kapásom nem is nagyon volt, ami az ólmot trafálta volna el, a feltűnő csali adott annyi pluszt, hogy az legyen érdeklődésük középpontja. A balinok rávágásai igen hevesek voltak. Volt amely kivágódott a vízből a gyorsan húzott légy után, persze volt, amikor csak egy óriási burvány jelezte a kapás megtörténtét és arra már akasztani is kellett. Átlagban olyan másfél kilós balinok jöttek nagy hévvel, az üresnek hitt vízből, felejthetetlenné téve adott horgásznapomat. A kifárasztott halak precízen felkerültek a magas partra, illetve még a horogszabadítással és fotózással bajlódtam, a világítós műanyag gyöngyömet szorgalmasan világította a rá helyezett elemlámpám. Felejthetetlen élmény volt, mint minden felszíni műlegyező horgászat, ahol a hal kapása látvány formában is hozzájárul a tökéletes élményhez.

Egy rövid lista az ilyen fajta élmény pecákhoz:

• A pisztráng száraz legyes horgászata.
• A domolykó és a jász polibogaras horgászata.
• Popperekkel végzett fekete sügér, vagy csuka horgászat.
• A vörösszárnyú és a naphal felszíni (poli tenkarás) horgászata.
• A küsz felszíni műlegyes horgászata.
• És végül az imént említett balinos megoldás.

Gülükém jól bizonyította, hogy egy igen nagy és mély vízben lehet ő a tökéletes balin táplálék imitáció, jól látható színkombinációjával, farkának apró pulzáló mozgásával.

Talán két hétig tartott ki ez az őrület, aztán a vízszint már jelentősen lecsökkent, a nagyobb balinok eltűntek, kimentek a nagy vízre, viszont ott maradt utánuk a sok élmény és a kaland, amely bearanyozta a rugalmasan, a helyzetnek megfelelően gondolkodni képes horgász napjait.

Fontos része volt az egész bejegyzésnek a tanulság, melyet most összegeznék az olvasó részére.

1. Különféle halfajok jó foghatósága, maximum 1-2 hétig tartott. Ez után azonnal váltani kell, mert aki nem vált azonnal, az lemarad a következő trendről, (lásd én a tuti busás pecáról). Viszont amíg megy egy trend minden nap kell menni.
2. Sok fajta műlegyes szaktudás szükséges a hatékony műlegyes horgászatra egy általános horgászvízen.
3. Aki nem tud újítani, sokszor labdába sem rúg!
   (Nézheted az előtted hömpölygő busákat. Ennél csak az a rosszabb, ha valaki rádob a klasszikus legyező horgászat szúnyog formáit megjelenítő műlegyekkel. Megítélésem szerint ő orvosi segítségre szorul.)
4. A már bevált műlegyes módszerekből is lehet még többet kihozni egy kis átalakítással, modernizálással, ha a horgászati élményről van szó műlegyes szempontból.
5. A peremfutós távdobás gyakorlása pont olyan fontos egy műlegyekkel horgászó számára, mint az általános horgászok számára.
6. A halfogás tekintetében is működik a 80/20-as szabály.
   (Volt az a két óra, ami kiemelten hozta a halfogás lehetőségét, míg egész nap értelmetlen volt egyszerűen a horgászat. Ez sokszor jellemző a nyári pecákra.)
7. A napló vezetés nem hiába való!
   (Hisz itt felgyűlt ismeretekkel jövőre már egy lépéssel és pár hatékonyan működő módszertannal és sok apró, de fontos információval előrébb van az ember.)