A Fly mánia blog karácsonyi ajándéka a “köznek”.

A Fly mánia blog karácsonyi ajándéka a “köznek”.
Előzmény.
“A vesztesek a kifogásokat keresik, a győztesek a lehetőséget látják.”
Köztudott rólunk, hogy sikerorientáltak vagyunk.
Mindig is szerettünk volna egy “saját” pisztrángos patakot, ami mindenkié.
Ahol nincsenek vízkezelőnek nevezett “vámszedők”, nincs profit, haszon, csak PATAK, HALAK és EMBEREK.
Aztán az idő múlásával azt is látnunk kellett, hogy ebből csak egy módon lesz majd valóság. Ha…
Így először “oda gondoltuk a halat“.
Mivel erős képzelőerővel rendelkezünk, így nem volt nehéz elképzelni a patakban a pisztrángok úszását.
Albert Einstein is azt mondta: “A képzelőerő fontosabb, mint a tudás.”
Aztán olvastuk a blogon a “mag törvényét”.
Először vetni kell, hogy legyen majd aratás.
(Reméljük mások is olvasták már a blog ilyen című bejegyzését.)
(Ha nem, feltétlen pótolandó!)
Aztán elugrottunk pisztrángozni, hogy szokjuk milyen az, ha pisztrángos lesz az ember keze. Hamar megbarátkoztunk a dologgal és az első pecán felmértük, melyik a sebes pisztrángos tartás és csali mozgatási mód és melyik a szivárványos pisztrángra való. Biztos lesz, aki ezt is kimagyarázza, de a gyakorlatban jól működött a szelektálás.
Az első pisztrángos peca után a kifogott halat kötelezően megvásároltuk és sütőben végezte, sült halként. Másnap a süllőhöz szokott család csak ennyit mondott: “Ilyen halat ne hozz többet!” (Süllőt kívántak, hozzá voltak szokva a jóhoz.)
Talán ez volt az a mozzanat ahol leszűkült a kör és kezdett összeállni az egyetlen út az elkerülhetetlen felé. A “saját” pisztrángos patak irányába.
Szerencsére nem voltunk felkészületlenek. Átlapoztuk a “Ha én pisztráng fanatikus lennék” című bejegyzést és már kész volt minden technikai részlet a saját pisztrángos patakhoz.
Persze azért biztonság kedvéért átolvastuk, amit még át kellett.
Pld. “Az ivadék pisztráng elkallódik, elvándorol és csak az a pisztráng marad adott vízben, amelyik már ott születik.” Kb. ez volt az a rész, amikor kihúztuk a listáról az ivadék pisztrángot. Persze a halőr is megerősítette, hogy ezek a “tápos”, tavi pisztrángivadékok (5-6cm), ha a kihelyezést követően nem etetik táppal, elpusztulnak. Azt mondta, rápróbáltak már és tavi körülmények között mind megdöglött, etetés nélkül. Tehát maradt az ivarérett, ívásra alkalmas tenyészállatok kihelyezése. Azért az sem volt könnyű a dolog, mert fontos volt, hogy legyenek anyaállatok és hímek is. (Itt jól jött az első halpucolós statisztika. Kevés anyahalra sok hím jutott. Illetve könnyebb volt felismerni mit kell fogni főleg. Anyahalakat, mert hím az úgy is sok van.) Fontos volt, hogy arányaiban  is  jól szuperáljon a dolog, hisz egyetlen fontos cél volt. Ez nem más mint most télen leívjanak a kihelyezett sebes pisztrángok. Ami, pedig kikel és megmarad ivadék, az már nem vándorol majd el és így lesz eggyel több pisztrángos patak Magyarországon.
Azt tudom mondani, hogy az akció tekintetében, teljes volt az összhang a blog keménymagja között. Bár a tenyészállatok megfogása közben rendszeresen befagyott az összes gyűrű a boton és a halak kifizetésénél szerintem simán eltapsoltuk a blog új fényképezőjének árát, (csak, hogy az után telepítésről ne is beszéljünk), de megérte. Teljesült egy álom. Magyarországon, ha minden jól megy, egyel, több pisztrángos patak van és remélhetőleg a sikeres ívást követően hosszútávon lesz is majd ez után. Sajna a dolog nem abba a patakba sikerült, amelyikbe elsőként szerettük volna, de aztán később rá kellett jönnünk, hogy van vagy 3-4 patak amelyiknél szeretnénk, ha nem volna vámszedő és pisztrángok úszkálnának, amikor megyünk pecázni majd arra felé.
Az egész szituáció egy igen érdekes, pörgős és eseménydús horgásznap volt, sok megfogott hallal, visszaadott, megmentett élettel.
Igyekeztünk a halakat az emberek elől jól elrejteni. Ha véletlen valaki esetleg arra lenne figyelmes, hogy az egyik patakban feljön egy nagy sebes pisztráng és leszed valamit a vízfelszínről, akkor csodáljuk meg, és ne háborgassuk őket, tenyész céllal helyezte ki őket “valaki”.
A blog keménymagja reméli, hogy ez után mind több horgász lesz, aki erős képzelő erővel bír majd és sikerül “oda képzelniük a halat” a pisztrángot a patakokba majd.
Ha valaki megakad, segítünk!
Ui.
Annyi patakról hallani, hogy az aktuális szennyvíz áradat kipusztította a halakat és az élővilágot. De arról nem igen lehet hallani, hogy számon kérték a kártevőt, arról meg abszolút semmi hír, hogy bárki helyre állította volna a patak élővilágát. Ilyen téren, mindenképen ez a bejegyzésünk példaértékű.
Boldog Karácsonyt kíván a Fly mánia blog keménymagja!