december 20, 2011 Szerző: irsajani
A bejegyzésben megtudjuk azt, hogy mi is valójában a “tájidegen”.
“Tájidegennek” számítanak azok az önkormányzati dolgozók, hivatalos szervek munkatársai, akik hivatali pozícióikkal visszaélve eltékozolják a közös tulajdont. Pld. magánkézbe játsszák át a közös tulajdonú vadvizek tulajdonjogát, valamilyen önös érdek folytán.
“Tájidegennek” számítanak azok a vízkezelők, akik kisajátítják a közös tulajdonú vizek használatát és kizárják onnan a közt.
Továbbá “tájidegennek” számítanak azok az egyesületek, vízkezelők, akik a rájuk bízott vizek kezelését követően adott víz rosszabb állapotba kerül, mint “áldásos” tevékenységük előtt volt az.
A félreértések elkerülése véget, nem a Budapesten található 4 db kormorán a “tájidegen”, hanem az a szövetség, amelyik sok 10 millió Ft-ot elsikkasztott a horgászok által befizetett pénzből, haltelepítések helyett.
(Legalább is az egyesületi gyűlésen ezt mondták arra válaszul, hogy “miért csak géb van a vízben” és “mi van már az ez évi haltelepítéssel” kérdésekre, válaszul.)
“Tájidegenek” azok a horgászati szervek, szervezetek, tömörülések, akik nem a horgászok érdekeit védik, képviselik, hanem e helyett ellehetetlenítésüket célozzák meg, akár nyilvános felületeken.
“Tájidegennek” számít árvíz idején, a Bükkös-patak közepén a villanyoszlop.
“Tájidegennek” számít a patakokban a szennyvízbefolyó csövek és azok környezetkárosító tevékenysége.
“Tájidegennek” számít az élő és ívóhelyek felszámolása (akár természetvédelmi területen is) csak, hogy legyen még egy hajó kikötő és valaki profitáljon az egészből.
“Tájidegenek” számit a horgászok által telepítet vizeken a halászat bármi formája.
Aztán Kovács Gergely is “tájidegen” az év műlegyes vize Magyarországon szavazáson.
“Tájidegenek számítanak” a szakmainak mondott nyilvános fórumon a hazai halfajokat népszerűsítő topikok.
“Tájidegennek” számít egy nyilvános fórumon, egy demokráciában egy kiközösítő nyílt levél.
“Tájidegennek számítanak” a horgászvizeken a műlegyező bottal a
kezükben a problémák elől elmenekülő, elbújó szentimentális,
idealista mű legyezőhorgászok, a “horgász” kategóriában.
“Tájidegennek” számítanak azok a “támadó játékosok”, akik nem tudják megkülönböztetni mi tény és mi feltételezés a filozófiai vita területén.
“Tájidegennek számítanak” azok a helyesírás fanatikusok, a helyesírás területén, akik itt jelzik, hogy találtak egy helyesírási hibát, ugyan akkor az általuk leírt egyetlen mondatban is van ilyen hiba.
“Tájidegennek” számít kajakból evezni a vertikális műcsalis horgászat közben.
Az “udvari bolond” a műlegyes szakmai blogok között.
Az “udvari bolond”.
Még a bolondozás területén is “tájidegen”.
(Nem, hogy a műlegyező horgászat terén.)
Ha valami kimaradt, akkor az olvasóé a szó!
“Tájidegennek” számítanak azok az önkormányzati dolgozók, hivatalos szervek munkatársai, akik hivatali pozícióikkal visszaélve eltékozolják a közös tulajdont. Pld. magánkézbe játsszák át a közös tulajdonú vadvizek tulajdonjogát, valamilyen önös érdek folytán.
“Tájidegennek” számítanak azok a vízkezelők, akik kisajátítják a közös tulajdonú vizek használatát és kizárják onnan a közt.
Továbbá “tájidegennek” számítanak azok az egyesületek, vízkezelők, akik a rájuk bízott vizek kezelését követően adott víz rosszabb állapotba kerül, mint “áldásos” tevékenységük előtt volt az.
A félreértések elkerülése véget, nem a Budapesten található 4 db kormorán a “tájidegen”, hanem az a szövetség, amelyik sok 10 millió Ft-ot elsikkasztott a horgászok által befizetett pénzből, haltelepítések helyett.
(Legalább is az egyesületi gyűlésen ezt mondták arra válaszul, hogy “miért csak géb van a vízben” és “mi van már az ez évi haltelepítéssel” kérdésekre, válaszul.)
“Tájidegenek” azok a horgászati szervek, szervezetek, tömörülések, akik nem a horgászok érdekeit védik, képviselik, hanem e helyett ellehetetlenítésüket célozzák meg, akár nyilvános felületeken.
“Tájidegennek” számít árvíz idején, a Bükkös-patak közepén a villanyoszlop.
“Tájidegennek” számít a patakokban a szennyvízbefolyó csövek és azok környezetkárosító tevékenysége.
“Tájidegennek” számít az élő és ívóhelyek felszámolása (akár természetvédelmi területen is) csak, hogy legyen még egy hajó kikötő és valaki profitáljon az egészből.
“Tájidegenek” számit a horgászok által telepítet vizeken a halászat bármi formája.
Aztán Kovács Gergely is “tájidegen” az év műlegyes vize Magyarországon szavazáson.
“Tájidegenek számítanak” a szakmainak mondott nyilvános fórumon a hazai halfajokat népszerűsítő topikok.
“Tájidegennek” számít egy nyilvános fórumon, egy demokráciában egy kiközösítő nyílt levél.
“Tájidegennek számítanak” a horgászvizeken a műlegyező bottal a
kezükben a problémák elől elmenekülő, elbújó szentimentális,
idealista mű legyezőhorgászok, a “horgász” kategóriában.
“Tájidegennek” számítanak azok a “támadó játékosok”, akik nem tudják megkülönböztetni mi tény és mi feltételezés a filozófiai vita területén.
“Tájidegennek számítanak” azok a helyesírás fanatikusok, a helyesírás területén, akik itt jelzik, hogy találtak egy helyesírási hibát, ugyan akkor az általuk leírt egyetlen mondatban is van ilyen hiba.
“Tájidegennek” számít kajakból evezni a vertikális műcsalis horgászat közben.
Az “udvari bolond” a műlegyes szakmai blogok között.
Az “udvari bolond”.
Még a bolondozás területén is “tájidegen”.
(Nem, hogy a műlegyező horgászat terén.)
Ha valami kimaradt, akkor az olvasóé a szó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése