január 1, 2012 Szerző: irsajani
Komoly kísérletre készültünk. Elvittük egy barátunkat műlegyes horgászatra. Soha nem horgászott még így és elmondása szerint távol áll tőle ez az egész. “Az a kezdetleges orsó, az a ruhaszárító kötél…”
Azt terveztük, hogy első műlegyes horgásznapja úgy fog lezajlani:
Megköti első saját műlegyét, elvisszük pisztrángozni, persze ott meg kell tanulnia dobni, majd ki kell, fogjon 3 pisztrángot, aztán megmutatjuk neki a patakot és a többit majd biztosan kitalálod.
A kísérlettel azt próbáljuk cáfolni, hogy a műlegyező horgászatot nehéz lenne megtanulni.
Egy hatékony módszerhez vajon tényleg szükséges 10-15-20 évnyi tanulás? Na lássuk…
A bejegyzés tartalmát jó szívvel ajánlom minden olyan embernek, akinek még 1 nap gyakorlata sincs a Fly mánia nevű Magyar műlegyező horgászmódszerből.
Az első műlégy megkötése.
Célirányosan mentünk neki a feladatnak. Alapul vettük ennek a bejegyzésnek a tartalmát és horgászati eredményét: http://irsajani.wordpress.com/2011/11/18/pisztrangozni-mentunk/
A választás aranyszemű hallegyemre esett, a már bevált méretben. A feladat az volt, hogy Laci, aki még soha nem kötött semmilyen műlegyet, kössön 3 db-ot önállóan a horgászathoz. A műlégykötést kb. egy óra alatt lezavartuk. A legyeket önállóan kötötte, miután megmutattam neki a folyamatokat.
(Alapkötés, szem felrögzítése, farok kialakítása, rögzítése. Test kialakítása, fej kialakítása, cérna elkötése.)
Voltak apró hibák, pld nem volt elég feszes a cérnatest, de maga a csali bevetésre kész volt.
Tomi 9-re jött értünk. Hamarosan a tó partján álltunk.
A dobásoktatás.
Laci elkezdett dobni, én meg mondtam a hibákat, mire kell figyelnie, mire kell vigyáznia. Mint említettem a bejegyzés elején most volt először műlegyes horgászaton, most próbált először dobni. Lassan, de biztosan haladt a dobásgyakorlásban. A nap céljai voltak, hogy a tavat majdnem dobja át önállóan, illetve fogjon 3 pisztrángot a saját kötésű műlegyével. Két féle alkalmazandó stratégiát kapott a szereléshez.
Rákérdeztem, melyik légy volt a nyerő?
Biztos kitalálja az olvasó!
A “fehér toll pemzlis”, a fehér hallégy. De azt is hozzátette, hogy már azt is eléggé kiismerték és igen nehéz azzal is fogni már halat. Tehát ilyen feltételek mellett kellett Lacinak megfognia első műlegyes pisztrángjait. Megmutattam Lacinak, a botspicc pöcöktetős módszernél hogyan mozog a légy. Egyből beleszeretett a csali mozgásába. Már jó ideje dobált, pöcögtetett, behúzott míg végre sikerült kimozdítania egy pisztrángot a lassú csalimozgatási móddal. Sikeresen önállóan megfogta első műlegyes sebes pisztrángját.
Így nézett ki:
Sebes pisztráng.
Az első műlegyes felszereléssel megfogott hal.
Talán ez az a pillanat, amikor az ember elindul a “műlegyes lejtőn lefelé”, ahol ez után már nincs megállás. A horgásznapon mindhárman dobáltunk és fogtunk néhány pisztrángot. Lacival ketten egy botot használtunk, főleg ő horgászott. Már két éve nincs fix munkája, így egy fajta ajándék peca volt a blog keménymagja részéről ez a horgászat számára. Persze azért volt némi hátsó szándékunk is a dologba. Mivel az utazások költségei drasztikusan nőnek ezért jövőre bővítenünk kell akció csoportunkat. Lacival, mi hárman egyformán gondolkodunk az élet nagy dolgait illetően, így szerintem jó eséllyel indulunk egy csapatbővítés irányába. Lényeg szerintem a kis létszám, ami a rugalmasságot biztosítja és az egyforma alapgondolkodás. A műlegyes szaktudás az meg majd kialakul.
Visszatérve a horgásznapra, sokat dobált és végre megfogta a második sebes pisztrángot, mely hal szerintem nem volt kicsi. A dobótávokat illetően már volt olyan dobás, amivel megdobta majdnem a túloldal szélét. Szerencsére most nem volt olyan durva az időjárás, mint a múltkori pecánkon, ahol is rendszeresen befagytak a gyűrűk a boton. Aztán arra lettem figyelmes, hogy nem nagyokat hajigál, hanem a tötyögtetős módszerrel nyomul, körbe a part mentén. Volt két féle stratégiája és végül mindig a tötyögtetős módnál kötött ki, míg végül megakasztotta a 3. sebes pisztrángot. Szép hal volt az is. A saját kötésű legye jól bírta, nem bomlott meg sehol. Közben én is dobáltam párat, sikerült fognom egy szebbet nekem is. Egy jó anyaállatot. Volt már a szákban hím is nőstény is bőven. Mielőtt már majdnem vége lett a pecának akasztott még egyet. De az a fárasztás során lement a szakállas horogról. Igazából átgondoltam a szituációt és arra jutottam, hogy a terv 3 volt, ezért mehetett le a 4. (Tomi érti majd.) Közben a halőr megmutatta mire jutott a dobásgyakorlás terén Tomi törött botjával. Nem volt mit szépíteni, tökéletesen nyomta. Kicsit, mint “dobó oktató” kihúztam magam, ezek szerint jól magyaráztam, de azért a tanítvány se volt semmi. Beteg vagyok, mondta mikor odaértünk múltkor. Mikor otthagyta Tomi a legyező botot már nem volt az, legalább is kívülről úgy tűnt.
A halőrrel megdumáltam, hogy utána néz milyen méretben és hol tudunk venni pisztrángot. Érdekes adatok tűntek elő. Állítólag a kisméretű mesterségesen nevelt pisztrángivadékot (5-6cm) Táppal (granulátummal) kell etetni. Ha kihelyezed valahová és nem eteted, elpusztul. A halőr szerint rápróbáltak már egyszer tavi szinten, mind megdöglött. Nem emlékszem jól rá, de mintha azt mondta volna, ez 15-20cm-ig igaz. Hát ez nem túl biztató az ivadék pisztráng telepítését illetően. Na de haladjunk.
Igazából a horgásznap eddig tökéletesre sikerült. Jó lett a 3 megkötött műlégy, önállóan dobott Laci, megfogta a 3 sebes pisztrángot és lassan útnak indultunk hazafelé. A pisztrángokat “sárga vödrökbe” raktuk, sok vízzel, hogy jól bírják az utat. Tök véletlenül egy patak mellett haladtunk el. Volt nálunk “sárga vödör”, sok tenyészpisztráng, volt egy új műlegyes horgászunk, aki régebben azért hagyta abba a horgászatot, mert sajnálta a halakat. Igazából nem volt sok választásunk. Egy út volt előttünk, előre. Na de az jól sikerült.
Aztán a 3 horgászt nagy boldogság lepte meg. Laci szerint milyen jó az, ha az ember ad a természetnek, nem csak elvesz onnan és mi lelkesen bólogattunk. A halakért elég sokat fizettem. Az nap sokan kaptak egy új esélyt tőlünk, a patak meg új halakat a szennyvíz helyett.
A horgászati stratégiát illetően Laci azt nyilatkozta a horgászat végén. A “tötyögtetős” stratégia a király! Mindhárom halát azzal fogta meg. A fehér hallégy ismét bizonyított és szerintem eggyel nőt Magyarországon a műlegyező horgászok száma. Persze a patakok halfaunája is gyarapodott valamelyest reményeink szerint, és innen szurkolunk a túlélőknek az elkövetkező sikeres iváshoz.
Azt tudom mondani az egész horgásznaphoz.
Bár csak az én első műlegyes horgásznapom is ilyen lett volna.
Ui.
Hazafelé a buszon arról beszélt Laci.
Apám, ezzel Görögországban szét fogjuk magunkat majd.
Úgy legyen!
Azt terveztük, hogy első műlegyes horgásznapja úgy fog lezajlani:
Megköti első saját műlegyét, elvisszük pisztrángozni, persze ott meg kell tanulnia dobni, majd ki kell, fogjon 3 pisztrángot, aztán megmutatjuk neki a patakot és a többit majd biztosan kitalálod.
A kísérlettel azt próbáljuk cáfolni, hogy a műlegyező horgászatot nehéz lenne megtanulni.
Egy hatékony módszerhez vajon tényleg szükséges 10-15-20 évnyi tanulás? Na lássuk…
A bejegyzés tartalmát jó szívvel ajánlom minden olyan embernek, akinek még 1 nap gyakorlata sincs a Fly mánia nevű Magyar műlegyező horgászmódszerből.
Az első műlégy megkötése.
Célirányosan mentünk neki a feladatnak. Alapul vettük ennek a bejegyzésnek a tartalmát és horgászati eredményét: http://irsajani.wordpress.com/2011/11/18/pisztrangozni-mentunk/
A választás aranyszemű hallegyemre esett, a már bevált méretben. A feladat az volt, hogy Laci, aki még soha nem kötött semmilyen műlegyet, kössön 3 db-ot önállóan a horgászathoz. A műlégykötést kb. egy óra alatt lezavartuk. A legyeket önállóan kötötte, miután megmutattam neki a folyamatokat.
(Alapkötés, szem felrögzítése, farok kialakítása, rögzítése. Test kialakítása, fej kialakítása, cérna elkötése.)
Voltak apró hibák, pld nem volt elég feszes a cérnatest, de maga a csali bevetésre kész volt.
Tomi 9-re jött értünk. Hamarosan a tó partján álltunk.
A dobásoktatás.
Laci elkezdett dobni, én meg mondtam a hibákat, mire kell figyelnie, mire kell vigyáznia. Mint említettem a bejegyzés elején most volt először műlegyes horgászaton, most próbált először dobni. Lassan, de biztosan haladt a dobásgyakorlásban. A nap céljai voltak, hogy a tavat majdnem dobja át önállóan, illetve fogjon 3 pisztrángot a saját kötésű műlegyével. Két féle alkalmazandó stratégiát kapott a szereléshez.
- Hosszú dobások, leengedve a fenék közelébe, majd váltakozó tempóban behúzni a legyet.
- A másik egy lassú csalimozgatási mód. Dobás, fenék közelébe leengedve a légy és a botspicc pöcögtetésével vagy a nyél ütögetésével, közben a csali lassú húzásával mozgatni a fehér hallegyet.
Rákérdeztem, melyik légy volt a nyerő?
Biztos kitalálja az olvasó!
A “fehér toll pemzlis”, a fehér hallégy. De azt is hozzátette, hogy már azt is eléggé kiismerték és igen nehéz azzal is fogni már halat. Tehát ilyen feltételek mellett kellett Lacinak megfognia első műlegyes pisztrángjait. Megmutattam Lacinak, a botspicc pöcöktetős módszernél hogyan mozog a légy. Egyből beleszeretett a csali mozgásába. Már jó ideje dobált, pöcögtetett, behúzott míg végre sikerült kimozdítania egy pisztrángot a lassú csalimozgatási móddal. Sikeresen önállóan megfogta első műlegyes sebes pisztrángját.
Így nézett ki:
Sebes pisztráng.
Az első műlegyes felszereléssel megfogott hal.
Talán ez az a pillanat, amikor az ember elindul a “műlegyes lejtőn lefelé”, ahol ez után már nincs megállás. A horgásznapon mindhárman dobáltunk és fogtunk néhány pisztrángot. Lacival ketten egy botot használtunk, főleg ő horgászott. Már két éve nincs fix munkája, így egy fajta ajándék peca volt a blog keménymagja részéről ez a horgászat számára. Persze azért volt némi hátsó szándékunk is a dologba. Mivel az utazások költségei drasztikusan nőnek ezért jövőre bővítenünk kell akció csoportunkat. Lacival, mi hárman egyformán gondolkodunk az élet nagy dolgait illetően, így szerintem jó eséllyel indulunk egy csapatbővítés irányába. Lényeg szerintem a kis létszám, ami a rugalmasságot biztosítja és az egyforma alapgondolkodás. A műlegyes szaktudás az meg majd kialakul.
Visszatérve a horgásznapra, sokat dobált és végre megfogta a második sebes pisztrángot, mely hal szerintem nem volt kicsi. A dobótávokat illetően már volt olyan dobás, amivel megdobta majdnem a túloldal szélét. Szerencsére most nem volt olyan durva az időjárás, mint a múltkori pecánkon, ahol is rendszeresen befagytak a gyűrűk a boton. Aztán arra lettem figyelmes, hogy nem nagyokat hajigál, hanem a tötyögtetős módszerrel nyomul, körbe a part mentén. Volt két féle stratégiája és végül mindig a tötyögtetős módnál kötött ki, míg végül megakasztotta a 3. sebes pisztrángot. Szép hal volt az is. A saját kötésű legye jól bírta, nem bomlott meg sehol. Közben én is dobáltam párat, sikerült fognom egy szebbet nekem is. Egy jó anyaállatot. Volt már a szákban hím is nőstény is bőven. Mielőtt már majdnem vége lett a pecának akasztott még egyet. De az a fárasztás során lement a szakállas horogról. Igazából átgondoltam a szituációt és arra jutottam, hogy a terv 3 volt, ezért mehetett le a 4. (Tomi érti majd.) Közben a halőr megmutatta mire jutott a dobásgyakorlás terén Tomi törött botjával. Nem volt mit szépíteni, tökéletesen nyomta. Kicsit, mint “dobó oktató” kihúztam magam, ezek szerint jól magyaráztam, de azért a tanítvány se volt semmi. Beteg vagyok, mondta mikor odaértünk múltkor. Mikor otthagyta Tomi a legyező botot már nem volt az, legalább is kívülről úgy tűnt.
A halőrrel megdumáltam, hogy utána néz milyen méretben és hol tudunk venni pisztrángot. Érdekes adatok tűntek elő. Állítólag a kisméretű mesterségesen nevelt pisztrángivadékot (5-6cm) Táppal (granulátummal) kell etetni. Ha kihelyezed valahová és nem eteted, elpusztul. A halőr szerint rápróbáltak már egyszer tavi szinten, mind megdöglött. Nem emlékszem jól rá, de mintha azt mondta volna, ez 15-20cm-ig igaz. Hát ez nem túl biztató az ivadék pisztráng telepítését illetően. Na de haladjunk.
Igazából a horgásznap eddig tökéletesre sikerült. Jó lett a 3 megkötött műlégy, önállóan dobott Laci, megfogta a 3 sebes pisztrángot és lassan útnak indultunk hazafelé. A pisztrángokat “sárga vödrökbe” raktuk, sok vízzel, hogy jól bírják az utat. Tök véletlenül egy patak mellett haladtunk el. Volt nálunk “sárga vödör”, sok tenyészpisztráng, volt egy új műlegyes horgászunk, aki régebben azért hagyta abba a horgászatot, mert sajnálta a halakat. Igazából nem volt sok választásunk. Egy út volt előttünk, előre. Na de az jól sikerült.
Aztán a 3 horgászt nagy boldogság lepte meg. Laci szerint milyen jó az, ha az ember ad a természetnek, nem csak elvesz onnan és mi lelkesen bólogattunk. A halakért elég sokat fizettem. Az nap sokan kaptak egy új esélyt tőlünk, a patak meg új halakat a szennyvíz helyett.
A horgászati stratégiát illetően Laci azt nyilatkozta a horgászat végén. A “tötyögtetős” stratégia a király! Mindhárom halát azzal fogta meg. A fehér hallégy ismét bizonyított és szerintem eggyel nőt Magyarországon a műlegyező horgászok száma. Persze a patakok halfaunája is gyarapodott valamelyest reményeink szerint, és innen szurkolunk a túlélőknek az elkövetkező sikeres iváshoz.
Azt tudom mondani az egész horgásznaphoz.
Bár csak az én első műlegyes horgásznapom is ilyen lett volna.
Ui.
Hazafelé a buszon arról beszélt Laci.
Apám, ezzel Görögországban szét fogjuk magunkat majd.
Úgy legyen!
A cikkbeli (virtuális) Lacinak üzenem, hogy sokkal de sokkal jobban megtanulhat dobni egy dobóoktatótól, aki tud dobni és nem egy kóklertől, akinek legyezőbot is alig jár a kezében. A pofája, az már inkább!
VálaszTörlésLaci a tötyögtetős -> Görögországban gecire fogja majd magát, a kis buzi:-)))))
Törlés