január 18, 2012 Szerző: irsajani
Az elmebaj egyik fontos ismertető jele, hogy az egyén nem képes megkülönböztetni a feltételezést a VALÓSÁGTÓL.
Ismerős?
Hány agresszorral kellett megküzdenem mostanában, akik téves feltételezésekre alapozott állításokkal próbáltak védekező pozícióba kényszeríteni? (És ezzel próbálták félre vezetni az embereket.)
Megjegyzés.
A hány agresszorral kapcsolatban, azért fontos tudni, hogy akad olyan, aki folyamatosan váltogatja a neveit, és különböző neveken nyomja ugyan az ostoba agressziót, butaságot.
Itt volt mindjárt “Kiss János” nick nevű agresszor.
Írt több hosszabb hozzászólást, melynek alapja az volt, hogy téves feltételezéseket tényként állított be és az alapján próbált engem védekező pozícióba kényszeríteni.
Az egyik hozzászólására írt válaszom kapcsán arra lettem figyelmes, hogy már két órája írom a válaszomat és még mindig csak a téves feltételezéseire, hívom fel a figyelmét, amellyel megtéveszti, és szándékosan félre vezeti az embereket. Emellett folyamatosan rossz híremet kelti, rengeteg időmet és energiámat lopja el és még én biztosítom számára ehhez a felületet is. Ez volt az a felismerés, amikor az ember először is alkalmazni kezdte az egyszerűség szokását és megnyomta a delete gombot. Úgy gondoltam, hogy bár számára “hosszú még a tél”, én nem szeretném egy agresszorral, való birkózással tölteni azt, aki még a téves feltételezést sem tudja megkülönböztetni a valóságtól. Aztán az is lehet, hogy csak szándékosan teszi ezt, a károkozás öröme miatt. Talán ez volna a “jobbik” változat.
De mint olvashattuk a pszichiáterek szerint…
Aztán mikor ez a kitörölt dolog teljes terjedelmében felkerült az “udvari bolond” honlapjára önálló bejegyzésként, a “guru” felhasználó nevű károkozó összes helyesírási hibáktól hemzsegő, törölt hozzászólásaival együtt, akkor már mosolyogtam.
Kapálózz csak, te …….. gondoltam.
(Nő a nézetség magadat, pedig csak lejáratod.)
Persze az ember ilyenkor nem csak az egyszerűség szokását alkalmazza, de leemeli a polcról az agresszorok kezelési útmutatóját. Kedves kis könyv. Fel van sorolva benne az agresszorok fajtái, viselkedésük jellemzői, céljaik, trükkjeik és az is hogyan kell adott típussal viselkedni, fellépni ellene, megsemmisíteni azt.
A könyvnek talán annyi hiányossága van, hogy ezt az egy mondatot nem írták bele a helyes megoldások elvi meneténél:
“Kivétel, ha a nagy nézettség elérése a cél!”
Így alapvetően egy hajszállal módosítanom kell az alkalmazási stratégiát minden kártevővel, féreggel, elmebeteggel és pszichopatával kapcsolatban.
Ez a szakkönyv olyan kaliberű, mintha egy szakácskönyvben az lenne leírva, hogyan süss meg bő zsírban egy libát.
(Egyszerűen, közérthetően, hatékonyan.)
Na megyek, melegítem a zsírt!
© 2008-2012 Irsa Jani / Fly Mánia. Minden jog fenntartva!
Ismerős?
Hány agresszorral kellett megküzdenem mostanában, akik téves feltételezésekre alapozott állításokkal próbáltak védekező pozícióba kényszeríteni? (És ezzel próbálták félre vezetni az embereket.)
Megjegyzés.
A hány agresszorral kapcsolatban, azért fontos tudni, hogy akad olyan, aki folyamatosan váltogatja a neveit, és különböző neveken nyomja ugyan az ostoba agressziót, butaságot.
Itt volt mindjárt “Kiss János” nick nevű agresszor.
Írt több hosszabb hozzászólást, melynek alapja az volt, hogy téves feltételezéseket tényként állított be és az alapján próbált engem védekező pozícióba kényszeríteni.
Az egyik hozzászólására írt válaszom kapcsán arra lettem figyelmes, hogy már két órája írom a válaszomat és még mindig csak a téves feltételezéseire, hívom fel a figyelmét, amellyel megtéveszti, és szándékosan félre vezeti az embereket. Emellett folyamatosan rossz híremet kelti, rengeteg időmet és energiámat lopja el és még én biztosítom számára ehhez a felületet is. Ez volt az a felismerés, amikor az ember először is alkalmazni kezdte az egyszerűség szokását és megnyomta a delete gombot. Úgy gondoltam, hogy bár számára “hosszú még a tél”, én nem szeretném egy agresszorral, való birkózással tölteni azt, aki még a téves feltételezést sem tudja megkülönböztetni a valóságtól. Aztán az is lehet, hogy csak szándékosan teszi ezt, a károkozás öröme miatt. Talán ez volna a “jobbik” változat.
De mint olvashattuk a pszichiáterek szerint…
Aztán mikor ez a kitörölt dolog teljes terjedelmében felkerült az “udvari bolond” honlapjára önálló bejegyzésként, a “guru” felhasználó nevű károkozó összes helyesírási hibáktól hemzsegő, törölt hozzászólásaival együtt, akkor már mosolyogtam.
Kapálózz csak, te …….. gondoltam.
(Nő a nézetség magadat, pedig csak lejáratod.)
Persze az ember ilyenkor nem csak az egyszerűség szokását alkalmazza, de leemeli a polcról az agresszorok kezelési útmutatóját. Kedves kis könyv. Fel van sorolva benne az agresszorok fajtái, viselkedésük jellemzői, céljaik, trükkjeik és az is hogyan kell adott típussal viselkedni, fellépni ellene, megsemmisíteni azt.
A könyvnek talán annyi hiányossága van, hogy ezt az egy mondatot nem írták bele a helyes megoldások elvi meneténél:
“Kivétel, ha a nagy nézettség elérése a cél!”
Így alapvetően egy hajszállal módosítanom kell az alkalmazási stratégiát minden kártevővel, féreggel, elmebeteggel és pszichopatával kapcsolatban.
Ez a szakkönyv olyan kaliberű, mintha egy szakácskönyvben az lenne leírva, hogyan süss meg bő zsírban egy libát.
(Egyszerűen, közérthetően, hatékonyan.)
Na megyek, melegítem a zsírt!
© 2008-2012 Irsa Jani / Fly Mánia. Minden jog fenntartva!
irsajani!
VálaszTörlésAzt mondod, hogy:
"Az elmebaj egyik fontos ismertető jele, hogy az egyén nem képes megkülönböztetni a feltételezést a VALÓSÁGTÓL."
Most kivételesen egyetértek veled:
te feltételezed, hogy műlegyezel, a valóság meg az, hogy nem műlegyezel.
Ilyen szájbarágósan írom, hogy te is értsd.
Melegítsd a vazelint! :D
VálaszTörlésTudhatnád, mi, klasszikusok, a régi jó bevált légykötő viaszt használjuk vazelin helyett. Természetesen van téli és nyári.
VálaszTörlés