március 5, 2014 by irsajani
Tegnap beugrott Laci.
Hamarosan hozza a Görögországos katalógust.
Hamarosan hozza a Görögországos katalógust.
Megyünk?
Kérdezte…
Kétszer!
Mondtam neki.
Ugyan oda megyünk, ahol tavaly is voltunk pecázni.
Kérdezte…
Kétszer!
Mondtam neki.
Ugyan oda megyünk, ahol tavaly is voltunk pecázni.
Megyünk egyszer elő szezonba és megyünk egyszer nyár végén.
Már mindent centire ismerek, tudom, hol vannak a piros x-es helyek, mikor, hol, milyen halfajra kell tolni, mikor áll meg a „paradicsomba” vezető busz a ház előtt, ami 450 Ft-ért negyed óra alatt elvisz (12km) a tutiba.
Tudom, éjjel melyik csónak alatt kezdenek el megjelenni a barrakudák, mivel kell durbincs keszegre és tengeri pérre horgászni. Tudom, hol jön éjjel a fattyúmakréla. Tudom, hol kell tolni betűs sügérre és sziklahalra. Mindent tudok.
Enyém a világ!
Már mindent centire ismerek, tudom, hol vannak a piros x-es helyek, mikor, hol, milyen halfajra kell tolni, mikor áll meg a „paradicsomba” vezető busz a ház előtt, ami 450 Ft-ért negyed óra alatt elvisz (12km) a tutiba.
Tudom, éjjel melyik csónak alatt kezdenek el megjelenni a barrakudák, mivel kell durbincs keszegre és tengeri pérre horgászni. Tudom, hol jön éjjel a fattyúmakréla. Tudom, hol kell tolni betűs sügérre és sziklahalra. Mindent tudok.
Enyém a világ!
Nincs vízkezelő, ingyen van a peca, rengeteg a kihívás és a kaland.
Nincs macera, korlát, szabadság van!
Nincs macera, korlát, szabadság van!
Ahol a halász ad egy zacskó halat csak azért, mert látja, hogy turista vagy.
Ahol a vendégszeretet tényleg a vendég szeretetéből áll.
Már várom, hogy a buszon ülve azon anyázzak, hogy már nem tudok ülni a hosszú úttól az ülésen. Sokan, talán elrettennek az utazástól de, ha egyet kívánhatnék, akkor én azt kívánnám, hogy már 24 órája azon a buszon ücsöröghetnék, ami elvisz a tutiba, ahol az emberek vendégszeretőek, ahol mindig kék a tenger, ahol tele van minden narancsfával és pálmafával, virágokkal és nincsenek gátlástalan Mühosz-os cserépedények, zaklatós buzik, hazudozók.
Már várom, hogy a buszon ülve azon anyázzak, hogy már nem tudok ülni a hosszú úttól az ülésen. Sokan, talán elrettennek az utazástól de, ha egyet kívánhatnék, akkor én azt kívánnám, hogy már 24 órája azon a buszon ücsöröghetnék, ami elvisz a tutiba, ahol az emberek vendégszeretőek, ahol mindig kék a tenger, ahol tele van minden narancsfával és pálmafával, virágokkal és nincsenek gátlástalan Mühosz-os cserépedények, zaklatós buzik, hazudozók.
Ahol a horgász vízi golyóval dobja messzire apró műcsaliját és nem akad egyetlen tudatlan sem, aki lejáratására rágalmazó blogot és/vagy gébes rajzversenyt csinálna róla ezért.
Egyszerűen fogják a nyers csirkecombot, rákötik egy damilra és 10 perc múlva meglátja az ember a csodát. És nem akad egyetlen ostoba sem, aki megmagyarázná neki, hogy 200 évvel ez előtt Angliában nem így csinálták.
Mindenki tiszteli a másikat és mindenki úgy csinálja, ahogy ép kedve tartja.
Szeretem Görögországot!
Ui.
A tavalyi két túrán vagy 1000 fotót csináltam és két könyvet is tervezek belőlük. A mostani két túra is 1-1 könyvben lesz megörökítve. Már 4 db tuti PDF könyvem lesz majd adott témakörben csodás fotókkal, különleges halakkal, horgászati praktikákkal és az igazi természeti szépséggel telepakolva.
Szeretem Görögországot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése